Gázi Kászim pasa dzsámija

A dzsámi, más néven Belvárosi templom területe egykor római temetkezési hely volt, majd egy Szent Bertalannak szentelt templomot emeltek itt: valószínűleg a tatárjárás előtt – II. András uralkodása alatt – Bertalan püspök építtette. A templomban Szent Bertalan-ereklyét is őriztek. A törökök ezt a gótikus stílusú, tornyos, Fürdős Mária-oltárral rendelkező templomot építtették át, miután elfoglalták a várost. Az épület a tér legmagasabb pontján áll és – a hatás fokozása érdekében – a tengelyét a térhez képest el is forgatták. Egy ideig a törökök és a keresztények megosztva használták a templomot, a falazás nyomai a mai napig láthatók.

A dzsámi, vagyis mecset, olyan épület volt ahol pénteki imát is lehetett tartani. A dzsámihoz minaret, azaz torony, és egy fürdő is tartozott: ezeket Gázi Kászim Pasa építtette, 1543 és 1546 között, amikor az itt állomásozó török helyőrség parancsnoka volt. (Gázi Kászim később budai Pasa lett.) Evlija Cselebi, a híres utazó a 17. században járt a városban, az ő leírásából ismerjük a dzsámi szerepét és szerkezetét. A dzsáminak nyolcszögletű, dobon nyugvó kupolája, 4-4, illetve 3-3 szamárhátíves ablaka van. Az épületben a nők számára karzat is készült, ez sajnos az idők folyamán teljesen tönkrement. Az épület belsejében máig láthatók Korán-feliratok, és -díszítések. Az imafülke (mihrab) díszítése később készült, nem az eredeti ornamentika része. A török kor után a templomot villámcsapás érte, ezért a minaretjét elbontották (1766), és további módosítások voltak a 19. és a 20. században is. A sekrestye és az északnyugati toldás 1939-ben készült.

A dzsámi a legnagyobb méretű hazánkban megmaradt török kori épület.